Elengedted a kezem.
Tudom nem tehettél másképp.
De volt pár jó napunk.
Volt ezer, ami olyan szép.
Emlékezz rájuk!
Idézd fel ha messze járok!

Túl a nagy hegyeken.
A föld és az ég között éltem.
Nem mondtam semmit.
De neked beszélt a szemem.
Ahogy rád nevettem.
Mikor veled elszenderedtem.

Most pedig újra fáj.
A búcsúztató csók, az édes száj.
Ahogy utoljára még.
Egy pillanat volt, olyan szép.
És én végig néztem.
Ahogy elsétálsz messze tőlem.

Elfújta a gyertyát a szél.
A láng szertefoszlik akár a fény.
Lassan az emlékek is.
Fejünkre olvassák közös bűneink.
De már messze mentünk.
Az ég is zokog ma érted és értünk.