Lehulló fényünk néma szigete egyre nő csak.
Kimondatlan szavak a fejem fölött összecsapnak.
Kérik újra jobban, gyorsabban szaladjak.
Hogy érezzem az illatod, lássak tüzet, nagy lángot.
De úgy hiszem néha kicsi lett a világom börtöne.
Nélküled összeroppannak a szavak, eltűnnek örökre.
Szimbólumok merednek asztalokról a semmibe.
És látom azt őrült, hitehagyott ki téged ne szeretne.
2011.11.04. 19:02 radames
Szigetünk
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://radames.blog.hu/api/trackback/id/tr803354152
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek