RADAMES VERSEK

Élünk hangosan és csendben halunk.
De örökre gyermekek vagyunk.
Sosem szebbek, de erősek.
Így lesznek kezek a kezekben fegyverek.
Adott szavunk súlya egyre könnyebb.
S mára már talán csak egy lehelet.
Megyünk, de előre nem haladunk.
Egy helyben pillangóból féreggé változunk.
Álmaink, szerelmünk, hitünk
helyébe lassan üres szavak léptek.
Nem más - egyszerű tudományos képlet.
Ma már sírásárt is megfizetek.
Mert nem lettek nagyobbak a könnycseppek.
Csak az akarat a padló deszkák alatt.
Már csak szétszórt por a szemedben
ami néha napján megríkat.