Fújnak nagy szelek, ahogy csak lehet.
Letépnek ruhát, büszkeséget, omlanak hegyek.
Tűz a völgyben és a sötét mélyben, bőrömön érzem.
Fattyú életet szül a világ, vérrel verejtékezem.
Fény folyik a folyók medrében olyan szépen.
Álmok álmokkal olvadnak egybe s felkúsznak az égre.
A hősök kardokat dobnak, forrón lobogó tüzekre.
2011.08.29. 17:13 radames
Rémálom
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://radames.blog.hu/api/trackback/id/tr763188575
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek